KING

A bemondó ismertetni kezdte Hruscsov beszédét a
Vietnamba küldött amerikai katonai tanácsadókkal
kapcsolatban. Azt mondta: „Van egy filmriportunk
a...", azután eltőnt, én pedig itt gurultam a parton. Te
azt állítod, hogy láttál valami mostanra szertefoszlott
varázsajtón át, a Macy'sben voltam, és éppen loptam,
ami elég nevetséges, de még ha így volna is, biztosan
jobbat lopnék bizsunál. Nem is hordok ékszert.
– Jobb, ha megnézed a kezedet, Odetta - mondta
halkan Eddie.
A nı nagyon hosszú ideig nézte a bal kisujján levı
„gyémántot", amely túl nagy és közönséges volt
ahhoz, hogy ne üvegpaszta legyen, és a jobb középsı
ujján levı opált, amely szintén túl nagy és közönséges
volt ahhoz, hogy valódi legyen.
– Ez nem is igaz - ismételte határozottan.
– Olyan vagy, mint egy törött lemez! – Eddie, most
elıször, igazán megharagudott. – Valahányszor lyuk
fordul elı a csinos kis történeteden, azonnal
ilyesmivel hátrálsz meg: „ez nem is igaz!". Jobb lenne,
ha észhez térnél, Detta!
– Ne hívj így! Győlölöm ezt a nevet! – tört ki olyan
élesen, hogy Eddie visszahıkölt.
– Bocsáss meg. Jézusom! Nem tudtam.
– Az éjszakából a nappalba jutottam, a pongyolám
helyett ruha van rajtam, a nappalimból egy kihalt
tengerpartra kerültem. Valójában annyi történt, hogy
valami pocakos bunkó seriffhelyettes fejbe vágott a
gumibotjával!
– De hát az emlékeid nem álltak meg Oxfordnál –
mondta csöndesen a fiú.
– M-mi? - Odetta ismét elbizonytalanodott. Vagy
talán olyasmit látott, amit nem akart. Mint a győrők
esetében.
– Ha Oxfordban ütöttek le, akkor miként lehet, hogy
az emlékezeted nem ott állt le?
– Az ilyesmiben nincs mindig logika. – Megint a