KING

hálát adott Istennek.
Istennek és Eddie Deannek.
Ne kövesd el azt a hibát, hogy a keze ügyében
hagyod a szívedet, Roland, szólt ki értelmének
mélyebb tartományaiból egy hang – nem a feketébe
öltözött ember ideges, rosszindulatúan vihorászó
hangja, nem is Cort nyers dübörgése; inkább mintha
az apjáé lett volna. Tudod, hogy amit tett érted, azt
magáért is tette, ahogy azt is tudod, hogy azoknak az
embereknek – ha Inkvizítorok is – részben vagy
teljesen igazuk volt. Gyenge edény, és az ok, ami miatt
elkapták, nem volt sem hamis, sem hitvány. Nem
vitatom, van benne acél. De gyengeség is van benne.
Olyan, mint Hax, a szakács. Hax vonakodva keverte a
mérget... de a vonakodás nem némítja el a
megszakadó belsejő haldoklók üvöltését. És van még
egy ok az elıvigyázatra...
De Roland a hang nélkül is tudta, mi az a másik
ok. Látta Jake szemében, amikor a fiú végre kezdte
felfogni a célját.
Ne kövesd el azt a hibát, hogy a keze ügyében
hagyod a szívedet!
Jó tanács. Rosszat tettél magadnak, hogy
kedvelhesd azokat, akikkel elıbb-utóbb rosszat kell
tenned.
Ne feledd a feladatod, Roland!
– Sohasem feledtem el! – horkant föl. A csillagok
könyörtelenül hintették a fényüket, a hullámok
csobbantak a parton, a homárszörnyek hülye
kérdéseiket kiabálták. – A feladatomra vagyok
kárhoztatva! Miért kellene a kárhozottaknak
félreállniuk?
Megkóstolta a húsos faladékot, amit Eddie
„kutyának" nevezett.
Rolandot nemigen zavarta, hogy kutyahúst eszik,
egyébként a gombhalhoz képest mintha a kanális
szemetét rágcsálná, de ilyen csodálatos ital után van-