KING

2. fejezet
A MÉZESKÖCSÖG
1
Detta egy árnyékos hasadékban lapult, két szikla
között, amelyek úgy néztek ki, mint két öregember,
akik titkolózó pusmogás közben váltak kıvé. Eddie-t
figyelte, amint föl-le császkál a dombok törmelékes
lejtıin, addig kiabálva, amíg be nem reked. Arcának
legénytolla mostanra szakállá cseperedett, amitıl
felnıttnek látszott, kivéve azt a három-négy alkalmat,
amikor elıtte ment el (egyszer olyan közel, hogy ha
Detta kidugja a kezét, elkaphatta volna a bokáját).
Ilyen közel látszott, hogy csak fiú, ráadásul
hullafáradt.
Odetta megsajnálta volna; Detta csak lapult,
nyugodtan, ugrásra készen, mint a született
ragadozó. Amikor elıször bemászott ide, érezte, hogy
mindenféle ropog a keze alatt, mint az ıszi avar az
erdın. Ahogy a szeme alkalmazkodott a sötéthez,
látta, hogy nem levelek, hanem apró állatok
csontocskái. A sárga csontocskákból ítélve rég eltőnt
ragadozó tanyázott itt, menyét lehetett vagy görény.
Talán éjszakánként járt el a bozótosba, amerre az
orra vitte, ahol sőrőbbek a fák és a bokrok. Ölt, evett,
a maradékot pedig idehozta, hogy másnap falja föl,
míg meglapulva várja az éjszakát, hogy ismét
vadászni mehessen.
Most nagyobb ragadozó foglalta el a helyet, és Detta
elıször azt tervezte, hogy ugyanazt teszi, mint a
korábbi lakó: megvárja, amíg Eddie elalszik, ami
úgyszólván biztos, azután megöli, és fölvonszolja ide a