KING

csak két egyenruhás-sapkás ember, akik kávét
szürcsölve kornyadoznak a jármővük ülésén. Bár
lehet, hogy rosszul ítéli meg ıket. Remélte, már csak
az ı érdekükben is, hogy mégsem.
– Aha! Értem – mondta, és bocsánatkérı mosolyt
erıltetett Jack Mort arcára. – Bocsásson meg. Azt
hiszem, nem számítottam rá, hogy mennyit mozdult
arrébb – haladt – a világ, amióta utoljára fegyverem
volt.
– Semmi baj – mondta az eladó, és egyelıre ellazult.
Talán még sincs baj a pofával. De az is lehet, hogy
csak poénkodik.
– Nem tudom, megnézhetném azt a tisztítókészletet?
– mutatott Roland az eladó mögötti polcra.
– Naná. – Az eladó megfordult, hogy elıvegye, és
ebben a pillanatban a harcos elıkapta a pénztárcát
Mort zakójának belsı zsebébıl. Villámsebesen
mozgott. Az eladó alig négy másodpercig mutatta a
hátát, de mire visszafordult Morthoz, a pénztárca már
a földön volt.
– Valóságos szépség! – mosolyogta, miután úgy
döntött, hogy a fickóval nincs semmi baj. A fenébe, el
tudja képzelni, hogy érzi magát az, aki hülyét csinált
magából. Éppen elégszer elıfordult vele is a
tengerészetnél. – És még egy nyamvadt engedélyre
sincs szüksége hozzá! Hát nem csodás?
– De igen – mondta komolyan a harcos, és úgy tett,
mintha közelrıl venné szemügyre a tisztítókészletet,
noha egyetlen pillantásra megállapíthatta, hogy
selejtes vacak, ócska dobozban. Miközben
megcsodálta, lábával óvatosan a pult alá tolta a
pénztárcát.
Egy perc múlva visszaadta a dobozt, miközben
tőrhetıen mímelte a sajnálkozást. – Attól tartok,
mennem kell.
– Rendben – mondta az eladó, aki hirtelen
elvesztette az érdeklıdését. Mivel az ipse nem bolond,