KING

meg. Még most is kívánom, és azt hiszem, az énem
egy része mindig kívánni fogja, de az elvonási tünetek
elmúltak.
– Mi az a „crack"? – kérdezte a nı.
– Olyasmi, amit a te idıdben még nem találtak föl.
Kokainból csinálják, de olyan, mintha a TNT-t
átalakítanád atombombává.
– És te ilyet szedtél?
– Ments Isten. Én heroint szedtem. Már mondtam.
– Nem úgy nézel ki, mint egy drogos – jegyezte meg
a nı.
Eddie tulajdonképpen egész tipp-topp volt... ha az
ember nem vett tudomást a testét és a ruháit
körüllengı érett szagról (mosakodhatott, meg is tette,
a ruháit is kimoshatta, azt is megtette, de szappan
nélkül egyik sem volt az igazi). A haja rövid volt,
amikor Roland az életébe lépett (így könnyebb
átcsúszni a vámon, öregem, hogy micsoda vicc lett
belıle), és még most se nıtt túl hosszúra. Minden
reggel megborotválkozott Roland késével, eleinte
óvatosan, azután egyre magabiztosabban. Amikor
Henry elment Vietnamba, Eddie még fiatal volt a
borotválkozáshoz, de Henrynek sem kellett
túlságosan megerıltetnie magát; sohasem növesztett
szakállt, csak néha engedte el magát három-négy
napig, amíg az anyja el nem kezdte nyaggatni:
„Kaszáld le a szırödet!" De mikor Henry visszajött,
valóságos mániája lett a borotválkozás (meg még pár
dolog: lábhintıpor zuhanyozás után; napi háromszornégyszer
fogmosás, utána öblítés szájvízzel; ruhát
mindig fölakasztani), és Eddiebıl is fanatikust csinált.
A szırt reggel-este le kell kaszálni. Mostanra mélyen
belegyökerezett a szokás, akárcsak a többi, amit
Henrytıl tanult, beleértve a tő kezelését is.
– Túlságosan rendes külsejő vagyok?
– Túlságosan fehér vagy – felelte kurtán Odetta,
azután egy pillanatig hallgatott, szigorúan bámulva a