KING

– İk azok – mondta Balazar. – Claudio engedje be
ıket. 'Cími, te mondd meg mindenkinek, hogy pofa
be. Eddie Dean annyit tud, hogy senki nincs itt, csak
te és Claudio. 'Cimi, menj a raktárba a többi
úriemberrel együtt.
Elmentek, 'Cími balra fordult, Claudio Andolini
jobbra.
Balazar nyugodtan belekezdett egy újabb szintbe.
3
Hadd intézzem én a dolgokat, mondta ismét Eddie,
mikor Claudio ajtót nyitott.
Jó, felelte a harcos, de azért éber maradt, készen rá,
hogy abban a pillanatban elırejöjjön, amint
szükséges. Kulcsok zörögtek. A harcos fokozottan
érzékelte a szagokat, jobbról Col Vincent avas
izzadságszagát, balról Jack Andolini arcszeszének
erıs, csaknem csípıs illatát, és ahogy beléptek a
homályba, ehhez jött még az állott sörszag.
A sör szagát azonnal fölismerte. Bár ez nem olyan
főrészporos padlójú, roskatag kocsma volt, ahol
kecskelábon áll a pult – messze nem olyan, mint
Shebé volt Tullban –, mégis rögtön felismerte.
Mindenfelé üveg csillogott selymesen, ebben az egy
helyiségben több volt, mint amennyit gyerekkora óta
együttvéve látott, attól kezdve, hogy a kereskedelmi
vonalak kezdtek megszakadni, egyrészt Farson, a Jó
Ember lázadóinak rajtaütései következtében,
másrészt egyszerően azért, mert a világ elmozdult.
Farson csak tünete volt ennek a nagy mozgásnak,
nem az oka.
Mindenütt látta a tükörképeiket – a falakon, az
üvegezett pulton, a mögötte levı hosszú tükörben;
még meggörbült miniatőrként is észlelte magukat a
harang alakú, kecses borospoharakon, amelyek fejjel
lefelé lógtak a pult fölött... olyan pompásak és
törékenyek voltak, mint az ünnepi díszítmény.