KING

mellette, fölfedezte, miszerint ezekre azt írták, hogy
Garázsmenet. Mivel Nemes Betőkkel írták,
elolvasásához nem volt szüksége Mort segítségére.
Várakozott, azután ismét fölemelte a kezét. Ez
alkalommal a tack-szí odakanyarodott. A harcos beült
a hátsó ülésre. Érezte az állott dohány, avas izzadság,
régi parfüm szagát. Éppen olyan szaga volt, mint az ı
világában a kocsiknak.
– Hová, barátom? – kérdezte a sofır – Rolandnak
fogalma sem volt, hogy digó vagy bibsi törzsbeli-e, és
nem is óhajtotta megkérdezni. Lehet, hogy ebben a
világban ez udvariatlanság.
– Magam se tudom – mondta Roland.
– Ez nem városnézés, barátom. Az idı pénz. Mondd
neki, hogy csapja le az órát, mondta neki a
Mortcipédia.
– Csapja le az órát – mondta Roland.
– Az semmit sem mutat, csak az idıt – válaszolta a
sofır.
– Mondd neki, hogy kap öt dezsıt, javasolta a
Mortcipédia.
– Kap öt dezsıt – mondta Roland.
– Majd meglátjuk – felelte a taxis. – Pénz beszél,
kutya ugat.
– Kérdezd meg, kell a pénz, vagy elmegy a sunyiba,
tanácsolta azonnal a Mortcipédia.
– Kell a pénz, vagy elmegy a sunyiba? – kérdezte
Roland hideg, halott hangon.
A taxis szeme riadtan belevillant a tükörbe, de nem
szólt többet.
Roland ez alkalommal hosszasabban tanácskozott
Jack Mort összegyőlt ismerettárával. A taxis megint
odanézett a fuvarra, aki fejét kissé lehajtva ült,
homlokát bal tenyerébe támasztva, mintha extra de
lux migrénje lenne, és tizenöt másodperc után éppen
eldöntötte, hogy szól a figurának, szálljon ki a
kocsiból vagy rendırt hív, amikor a fuvar fölpillantott