KING

gyomra.
– Gyere ide! – türelmetlenkedett Roland. – Kevés az
idınk, és nagyon nincs ínyemre, amit most tennem
kell. Még sose tettem ilyet. Sohasem gondoltam, hogy
meg kell tennem. – Szája keserően megrándult. –
Kezdem megszokni, hogy ilyeneket csináljak.
Eddie lassan közeledett az ösztövér alakhoz, egyre
inkább úgy érezte, hogy a lába gumiból van. Meztelen
bıre fehéren csillogott az idegen sötétségben. Ki vagy
te, Roland?, gondolta. Mi vagy te? És az a forróság,
amely éget – csupán láz? Vagy egyfajta ırület? Azt
hiszem, mindkettı lehet.
Úristen, de kellett neki egy adag! Sıt kiérdemelte! –
Mit nem tettél? – kérdezte. – Mirıl beszélsz?
– Fogd ezt – mondta Roland, és a jobb csípıjén
függı ódon revolver felé intett. Nem mutatott rá; nem
volt ujja, amivel mutathatott volna, csak egy otromba
rongycsomó. – Nem tudom használni. Most legalábbis
nem, bár lehet, hogy soha.
– Én... – Eddie nyelt egyet. – Nem akarom
megérinteni.
– Én sem akarom, hogy megérintsd – mondta a
harcos különös gyengédséggel –, de attól tartok
egyikünknek sincs más választása. Lövöldözés lesz.
– Biztos?
– Igen. – A harcos derősen nézett Eddie-re. – Azt
hiszem, nem is kicsi.
18
Balazar egyre kínosabban érezte magát. Túl sokáig
tart. Túl régen mentek be, és túl nagy a csönd.
Távolból, talán a szomszéd háztömbnél emberek
ordibáltak egymásra, azután dörrenések ropogtak,
valószínőleg petárdák... bár ha az ember azzal