KING

utolsó falattal. Még arra is képes volt, hogy egy
böffentést produkáljon, amikor, útban a POGGYÁSZ
és FÖLDI KÖZLEKEDÉS feliratú ajtóhoz, odaért a
fekete sráchoz.
– Nem találja a megfelelı pólót? – kérdezte Eddie.
– Tessék? – kérdezte a fekete, elfordulva az
American Airlines indulási monitorától, amelyet
látszólag tanulmányozott.
– Gondoltam, talán olyant keres, amelyre az van
írva: KÉRLEK, ETESS MEG, AZ EGYESÜLT
ÁLLAMOK KORMÁNYTISZTVISELİJE VAGYOK –
mondta Eddie, és tovahaladt.
A lépcsın lefelé látta, hogy a turkáló nı sietve
bekattintja a ridiküljét, és föláll.
Öregem, ez olyan lesz, mint a Macy's hálaadási
felvonulása!
Kurva érdekes nap volt, és Eddie szerint még
korántsem ért véget.
5
Amikor Roland látta, hogy a homárszörnyek ismét
jönnek ki a hullámokból (ezek szerint elıjövetelüknek
semmi köze a dagályhoz; a sötétség csalja ki ıket),
otthagyta Eddie Deant, hogy arrébb hozza magát,
mielıtt a teremtmények megtalálják és fölfalják.
A fájdalomra számított, fölkészült rá. Olyan régen
élt együtt a fájdalommal, hogy csaknem öreg
cimborájának tekintette. Mindazonáltal megrémítette
az a sebesség, amellyel a láza nıtt, az ereje pedig
csökkent. Ha eddig nem haldokolt, akkor most
mindenképpen ez történt vele. Vajon van elég erıs
szer a fogoly világában, ami megakadályozza? Talán.
De ha nem szerez belıle a következı hat-nyolc
órában, akkor akár hagyhatja az egészet. Ha ez így
megy tovább, akkor nincs a világon olyan gyógyszer
vagy varázslat, amely meggyógyítaná.
Járni nem tudott. Kúsznia kellett.