KING

arra várt, hogy Jack Andolini kijöjjön a
fürdıszobából. Megijedt, hirtelen már nemcsak a
hóna alatt és az ágyékán izzadt, ahol még olyan vad
télben is izzadni szokott, amikor a jegesmedvék is
megfagynak, hanem mindenütt. Eddie úgy ment el,
mint egy drogos – okos drogos, de mégiscsak drogos,
olyasvalaki, akit mindenüvé el lehet vezetni, ha az
ember a golyói közé akasztja a felhernyózott horgot –,
és úgy jött vissza mint... mint micsoda? Mintha
valahogy felnıtt, megváltozott volna.
Mintha valaki néhány kiló merszet gyömöszölt volna
le a torkán.
Igen. Ez az. És az anyag. Az a kurva anyag. Jack
átkutatta a fürdıszobát, Claudio pedig egy szadista
börtönır vadságával motozta meg Eddie-t; ı azonban
olyan közönyösen állt ott, amit Balazar korábban
sohasem feltételezett volna róla, sem senki más
drogosról, miközben Claudio négyszer a bal tenyerébe
köpött, a taknyos nyállal bekente a jobb kezét, azután
csuklóig vagy még annál is tovább feldugta Eddie
végbelébe.
Nem volt kokó a fürdıszobában, nem volt Eddie-n
és Eddie-ben sem. Nem volt a ruháiban, a zakójában
vagy a táskájában. Szóval az egész csak blöff.
Nézzen a szemembe, s döntse el maga, hogy
hazudok-e. Megtette. Amit látott, az fölzaklatta.
Érezte, hogy Eddie Dean tökéletesen magabiztos:
csakugyan be akar menni a fürdıszobába, és vissza
akar jönni Balazar árujának felével.
Már majdnem elhitte neki.
Claudio Andolini visszahúzta a kezét. Az ujjai
cuppanva csúsztak ki Eddie Dean alfelébıl. A szája
úgy elgörbült, mint az összegörcsölt horgászzsineg.
– Siess, Jack, csupa szar lett a kezem ettıl a
drogostól! – ordította dühösen.
– Ha tudtam volna, hogy odáig fölnyomakodsz,
Claudio, akkor széklábbal törlöm ki a seggem a