KING

deszka- és üvegszilánkokkal, sikoltozott, pufogtatott,
menet közben kilıtte az utolsó jó töltényt is a nagy
revolverbıl.
– Ne, Eddie! – süvöltötte Roland, de Eddie meg sem
hallotta. Túl volt azon, hogy bármit meghalljon.
A hatodik lıszer csütörtököt mondott, de addigra
semmi másnak nem volt tudatában, mint annak,
hogy Henry halott, Henry, akinek valami nyomorult
kurafi levágta a fejét, és az a kurafi fizetni fog, ó, igen,
azt fixen lefogadhatod!
Tehát rohant az ajtó felé, újra és újra meghúzta a
ravaszt, nem érzékelve, hogy semmi sem történik,
nem érzékelve, hogy a lába vörös a vértıl, Kevin Blake
pedig belépett az ajtón és leguggolt, kezében egy
Llama 38-as automatával. Vörös haja tüskés
csomókban ágaskodott a fején, és Kevin mosolygott.
24
Alacsonyan lesz, gondolta a harcos, tudva, hogy
nagy szerencsével képes csak eltalálni ezzel a
megbízhatatlan kis játékszerrel, még akkor is, ha nem
tévedett.
Amikor látta hogy Balazar emberének fortélya
elırecsalja Eddie-t, Roland feltérdelt, bal kezét a jobb
öklére támasztotta, eltökélten figyelmen kívül hagyva
a csikorgó fájdalmat, amely ökölbe zárt kezét kínozta.
Csak egyetlen esélye volt. A fájdalom nem számított.
Azután a vörös hajú ember belépett az ajtón,
mosolygott, és Roland agya most is bezárult, a szeme
látott, a keze lıtt, és a vörös hajú hirtelen a fal mellett
hevert, nyitott szemmel, homlokán apró kék lyukkal.
Eddie ott állt fölötte, sikoltozott és zokogott, kezében
üresen csettegett a szantálagyú pisztoly, mintha a
vörös hajú nem lenne még eléggé halott.
A harcos várta a gyilkos sorozatot, amely
kettévágja Eddie-t, és amikor nem következett be,
rájött, hogy valóban vége. Ha voltak is más emberek,