KING

3
Jack Mort egyetlen pillanatra elvesztette
összpontosításának vékony, erıs nyilát. Épp mikor
elıre akart ugrani, hogy belökje a fiút a forgalomba,
valamit érzett, amit az agya tévesen úgy értelmezett,
mintha a test egyik része fájdalmat sugározna a
másikba.
Amikor a harcos elırelépett, Jack azt hitte, bogár
szállt a tarkójára. Nem darázs vagy méh, nem
olyasmi, ami tényleg csíp, csak ami viszket és szúr.
Talán szúnyog. Erre fogta, hogy a döntı pillanatban
összpontosítása gyengült. Odacsapott, majd a fiú felé
fordult.
Azt hitte, töredék másodpercig tartott, de valójában
hét másodperc telt el. Nem érezte a harcos gyors
elırelépését, sem ugyanolyan gyors hátrálását, és a
körülötte álló emberek közül (munkába menı népek
voltak, legtöbbje a következı háztömbben levı
földalatti-állomás felé tartott, álmosságtól püffedt
arccal, befelé nézı, félig alvó szemmel) egy sem vette
észre, amikor Jack szeme a szokásos mélykékbıl
világosabbra változott elegáns, aranykeretes
szemüvege mögött. Azt sem vette észre senki, amikor
az a szempár visszanyerte normális kobaltkék
árnyalatát, de mikor megtörtént, és Jack Mort ismét a
fiúra összpontosított, tövisként szúrt bele a
csalódással elegy düh, mert elszalasztotta az
alkalmat. A lámpa zöldre váltott.
Figyelte, ahogy a fiú a birkanyáj többi részével
együtt átmegy a zebrán, azután visszafordult arra,
ahonnan jött, és nyomakodni kezdett a gyalogosok
dagályában.
– Hé, uram! Vigyázzon...
Valami savószínő kamasz lány volt, akit Jack alig
vett észre. Félrelökte, és nem nézett vissza, amikor a
lány dühösen méltatlankodott, mert a karjában
tartott tankönyvek szétrepültek. Elindult lefelé az