KING

a súlyos dörrenést.
Semmi sem történt. Csak egy tompa kattanás
hallatszott.
Roland ismét meghúzta a ravaszt. A henger
elfordult. Meghúzta a ravaszt, megint nem hallatszott
más, mint tompa kattanás.
– Nem érdekes! – mondta Eddie. – Ahonnan én
jövök, a hadügyminisztérium már az elsı csütörtök
után is azonnal alkalmazott volna. Lehet, hogy te...
A fegyver súlyos BUMM-ja olyan sommásan
szakította félbe a mondatát, amilyen sommásan
Roland lövései tördelték a kis faágakat, amikor tanuló
korában a céllövést gyakorolta. Eddie ugrott egyet. A
lövés egy pillanatra elhallgattatta a dombokon a
folyamatosan riiii-zı rovarokat. Csak azután szólaltak
meg ismét, lassan, óvatosan, amikor Roland az ölébe
tette a fegyvert.
– Mi az ördögöt bizonyít ez?
– Ez attól függ, mit hallasz meg, és mit nem vagy
hajlandó meghallani – válaszolta kicsit élesen Roland.
– Talán azt bizonyítja, hogy nem minden lıszer rossz.
Továbbá arra figyelmeztet – nyomatékosan
figyelmeztet –, hogy abban a pisztolyban, amelyet
odaadtál Odettának, néhány vagy talán valamennyi
töltény jó lehet.
– Francba! – Eddie elhallgatott, majd: – Miért?
– Azért, mert azt a pisztolyt, amelyet éppen most
sütöttem el, a fegyverövem hátsó részébıl töltöttem
meg – más szóval azokkal a lıszerekkel, amelyek a
legjobban átáztak. Azért tettem, hogy múlassam az
idıt, amíg távol voltál. Nem mintha sok dolog lenne
egy pisztoly megtöltésével még akkor sem, ha az
embernek hiányzik néhány ujja, ugye érted! – Roland
elnevette magát, ám nevetése köhögésbe fulladt,
csonka öklével igyekezett elnémítani. Amikor enyhült,
folytatta: – De ha nedves lıszert nyomtál bele a
fegyverbe, szét kell szedned és meg kell tisztítanod.