KING

kezén rögtönzött kötésen átüt a vér. – Gyorsan!
Valami döngött. Nem úgy hangzott, mintha
bebocsátásért esdekelnének. Eddie éppen idıben
nézett oda, hogy lássa, amint a mosdó ajtaja
megremeg, a fények hunyorognak. Be akarják törni az
ajtót.
Hirtelen túl nagynak, túl ügyetlennek érzett ujjaival
fölkapta az inget. A bal ujj kifordult. Igyekezett vissza
gyömöszölni a lyukon át, egy pillanatra elakadt a
keze, azután olyan erısen rántotta meg, hogy
visszajött vele az ujj is.
Bumm, az ajtó ismét megremegett.
– Istenek, hogy lehetsz ilyen ügyetlen? – nyögte a
harcos, és belegyömöszölte öklét Eddie ingének bal
ujjába. Eddie megragadta a kézelıt, a harcos
hátrahúzódott. Úgy tartotta, ahogy az inas a gazdája
kabátját. Eddie magára öltötte az inget, és a legalsó
gomb után tapogatódzott.
– Még ne! – vakkantotta a harcos, és újabb darabot
tépett a saját egyre fogyatkozó ingébıl. – Töröld le a
hasad!
Eddie megtette, ami tıle telt. A gödröcskébıl,
amelyet a kés vágott a bırén, még mindig szivárgott a
vér. A penge csakugyan éles volt. Fene éles.
A homokra dobta a harcos ingének véres cafatát,
és begombolkozott.
Puff. Az ajtó ez alkalommal nem csupán remegett:
megbillent a zsanérjain. Eddie átsandított a parton
álló ajtón, és látta, hogy a folyékony szappan flakonja
leesik a mosdó mellıl. Pont az ı csomagjának
cipzárjára.
Már éppen be akarta gyömöszölni begombolt (és
csodamód nem félregombolt) ingét a nadrágja
korcába, amikor jobb ötlete támadt, és kicsatolta az
övét.
– Most nincs idı erre! – A harcos rádöbbent, hogy
üvölteni akar, de nem bír. – Az az ajtó már csak egy