KING

agyogó szelete is eltőnt, csak némi izzás maradt
utána.
A hullámokra meredt, szemében lassan halványult
a fényes utóizzás, és várta, hogy a hullámokból
elıkászáljon az elsı homárszörny.
12
Eddie megpróbálta félrerántani a fejét az elsı elıl,
de túl lassú volt. A lény ollója leszakított egy darabot
az arcából, a fiú bal szeme kocsonyásan kifröccsent,
mögötte csillogott a koponyacsont a szürkületben, a
szörny kérdezısködött, a Nagyon Rossz Asszony pedig
nevetett...
Hagyd abba!, parancsolta magának Roland.
Ilyeneket gondolni rosszabb, mint a tehetetlenség!
Eltereli a figyelmet. Nem kell így történnie. Még lehet
egy kis idı. És volt is még – akkor. Miközben Roland,
átható pillantását a GYÓGYSZERTÁR feliratú táblára
szögezve, karjait lóbálva végigsietett Jack Mort
testében a Negyvenkilencedik utcán, ügyet sem vetve
a bámuló tekintetekre és az elıle félreugráló
emberekre, az ı világában még fent volt a nap.
Korongjának alja legalább tizenöt percig nem éri még
el azt a pontot, ahol a tenger az éggel találkozik. Ha
Eddie-re kínszenvedés vár, az még odébb van.
A harcos azonban ezt nem tudhatta biztosan; ı
csak annyit tudott, hogy ott késıbb van, mint itt, és
bár odaát fönt kell még lennie a napnak, végzetes
lehet azt föltételezni, hogy itt és ott egyforma
sebességgel pereg az idı... fıleg Eddie-re végzetes, aki
elképzelhetetlenül borzalmas halált halhat, amelyet a
harcos elméje csökönyösen meg akart jeleníteni.
Alig bírta megállni, hogy vissza ne nézzen, hogy
lássa. De még nem merte. Nem szabad.
Annak parancsolj, aminek tudsz, kukac!, szólt bele
Cort szigorúan a gondolataiba. Minden más le van
szarva! És ha el kell menned, harcban menj el! Igen.