KING

Thomasnak hívták ıket. İk hárman nagyon kis idıre
keresztezték a harcos életének egy zavaros és
érthetetlen szakaszát, mégsem felejtette el, amikor
Flagg a szeme láttára változtatta át az ıt felbosszantó
embert vonító kutyává. Erre nagyon jól emlékezett.
Azután ott volt a feketébe öltözött ember.
Meg Marten.
Marten, aki elcsábította az anyját, miközben az apja
távol járt, Marten, aki Roland halálát akarta, de csak
annyit ért el, hogy idı elıtt avassák férfivá. Marten,
akivel gyanúja szerint találkozni fog még, mielıtt
elérné a Tornyot... vagy talán éppen ott.
Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy tapasztalatai
a varázslatról és varázslókról egészen másra
készítették föl, mint amit Katz gyógyszertárában
talált.
Homályos, gyertyával megvilágított termet várt, ahol
keserő füstök gomolyognak, ismeretlen porokat,
bájitalokat, keneteket rejtı, vastagon poros vagy
évszázados pókhálóba bónyált korsókat. Egy csuklyás
férfit várt, egy embert, aki akár veszedelmes is lehet.
Az átlátszó síküveg kirakaton keresztül látta, hogy
emberek mozognak odabent, éppen olyan
közömbösen, mint egy áruházban, és azt hitte, ez
csak érzékcsalódás.
Nem az volt.
Így hát egy pillanatig csak állt az ajtóban, elıször
döbbenten, azután gúnyos derővel. Itt volt egy
világban, amely minden lépésnél elképesztette új
csodákkal, egy világban, ahol jármővek hasítják a
levegıt, a papír olyan olcsónak tőnik, mint a homok.
A legújabb csoda az volt, hogy ezek az emberek
kifogytak a csodából: itt, a varázslat helyén csak
eltompult arccal tülekedı alakokat látott.
Sok ezer palack, fızet, bájital volt itt, de a
Mortcipédia mindezeket álgyógyszerként azonosította.
Volt kenet, amely állítólag visszanövesztette a