KING

„ROLAND VITÉZ
A SETÉT TORONYHOZ ÉRT”
(LÁSD EDGAR DALÁT A LEAR KIRÁLYBAN)
I
Tüstént gyanús volt, hogy félrevezet
E gúnyos-szemő, dér-vert nyomorék,
S míg mohón leste: a hazug beszéd
Rászed-e, száját rosszul leplezett
Öröm fintora reszkettette meg,
Hogy tırbecsal s lesz újabb martalék!
II
Hisz botjával mi másért állt meg itt,
Mint hogy megcsaljon minden elmenıt,
Rászedje, aki itt találja ıt,
S az utat kérdi?! –Vártam: vicsorít,
Mint egy halálfej, mankója pedig
Sírjeleket kaparva porba bök,
III
Ha tanácsát követem e kopár
És baljós tájon, hol – mint híre van
A Setét Torony áll. S mégis: magam
S békülten indultam meg erre, már
Nem dics s remény, csak az örömsugár
Vont, hogy – így vagy úgy – végezzem utam.
IV
Mert mit világ-vég vándorútjai
S évek szültek: reménységem legott
Köddé mállt s emez új céltól kapott
Szilaj örömet nem olthatta ki.
Nem is próbáltam elcsitítani
Szívem, mely tombolt, hogy elbukhatott.