KING

számít. Semmi.
– Neked talán nem – mondta Roland –, de itt
másokról is szó van, fogoly!
– Ne hívj így! – üvöltötte Eddie.
– Egészen addig így hívlak, amíg meg nem mutatod,
hogy ki tudsz jönni a cellából, amelyben vagy! –
üvöltött neki vissza Roland. Fájt a torka az
üvöltéstıl, de azért csinálta. – Dobd már el azt a
rohadt húsdarabot, és hagyd abba a nyafogást!
Eddie ránézett, könnyes arccal, tág, rémült
szemmel.
– EZ AZ UTOLSÓ LEHELİSÉGÜK! – mondták
odakint egy hangszóróból. Eddie-t a hang
kísértetiesen emlékeztette egy tévés vetélkedı
mősorvezetıjére. – MEGÉRKEZETT A KÜLÖNLEGES
EGYSÉG! ISMÉTLEM: MEGÉRKEZETT A
KÜLÖNLEGES EGYSÉG!
– Mi van ott nekem annak az ajtónak a túloldalán?
– kérdezte halkan Eddie a harcost. – Rajta, mondd
meg! Ha meg tudod mondani, talán veled megyek. De
ha hazudsz, azt tudni fogom.
– Talán halál – válaszolta a harcos. – De amíg az
bekövetkezik, nem hiszem, hogy unatkoznál. Azt
akarom, hogy gyere velem egy kalandra.
Természetesen valószínőleg minden a halálba
torkollik – mind a négyünkre az vár valami különös
helyen. De ha gyıznénk... – Fölvillant a szeme. – Ha
gyızünk, Eddie, akkor olyasmit láthatsz, ami
felülmúlja minden álmodat!
– Mit?
– A Setét Tornyot.
– Hol van ez a Torony?
– Messze attól a parttól, ahol megtaláltál. Hogy
milyen messze, azt nem tudom.
– És mi az?
– Ezt sem tudom, csak azt, hogy talán egyfajta...
sugár. Központi tengely, amely minden létezést