KING

Elfordította a kilincset. Amikor meghúzta, kinyílt
az ajtó.
Bármit várt, nem azt találta.
Sóbálványként bámulta, felnıtt életében elıször
fölsikoltott, s bevágta az ajtót. Semmi se volt ott,
aminek nekicsapódva dörrenhetett volna, mégis
dörrent, és a környezı sziklákról felröppentek a
harcost bámuló tengeri madarak.
5
Mert amit látott, az a föld volt, valami képtelen
magasságból, az égbıl – megvolt az több mérföld is.
Látta a földön a felhık árnyékát, úgy vitorláztak, akár
az álomban. Úgy látta a világot, mint egy sas
láthatná, ha háromszor olyan magasra tudna repülni,
mint amennyire egy sas képes.
Ha átlép ezen az ajtón, percekig zuhan sikoltva,
végül mélyen belefúródik a földbe.
Nem, ennél többet láttál!
Töprengve, ostobán ücsörgött a homokon a zárt ajtó
elıtt, ölében sérült kezével. Már a könyöke fölött is
megjelentek az elsı halvány csíkok. Az biztos, hogy a
fertızés hamarosan eléri a szívét.
Cort szólalt meg a fejében.
Figyeljetek rám, kukacok! Figyeljetek, mert egy
napon az életeteket jelentheti! Sohasem láttok
mindent, amit láttok. Az egyik dolog, ami miatt hozzám
küldtek benneteket, az, hogy megmutassam nektek,
amit nem láttok abban, amit láttok – amit nem láttok,
amikor beijedtek, vagy harcoltok, futtok, vagy keféltek.
Egyetlen ember sem lát meg mindent, amit lát, de mire
harcosok lesztek – úgy értem, azok, akik nem mennek
nyugatra –, többet láttok meg egyetlen pillantással,
mint némelyik ember egész életében. És amit nem
láttok meg azonnal, azt meglátjátok utólag,
emlékezetetek szemével, amennyiben elég sokáig éltek
ahhoz, hogy emlékezni tudjatok. Mert a látni és a nem