KING

markoló kezét a szeméhez, hogy ne lássa, merthogy
két szempáron át lássa magát, az túl sok volt,
túlságosan eszelıs, megırül, ha nem fogja be a
szemét, de túl gyorsan történt ahhoz, hogy bármire
maradjon ideje.
A tolókocsi átgurult az ajtón. Éppen hogy átfért;
Eddie hallotta, amint a csapágyak megcsikordulnak
az ajtófélfán. Ugyanebben a pillanatban egy másik
hangot is hallott: nyálkás szakadás hangját, amirıl
valamilyen szóra kellett gondolnia,
(méhlepény)
bár nem egészen értette, mivel eddig azt sem tudta,
hogy ismeri. Azután a nı továbbgurult feléje a
kemény homokon, és már nem tőnt ırültnek –
tulajdonképpen alig hasonlított arra a nıre, akit
Eddie a tükörben pillantott meg, ám úgy vélte, ez nem
meglepı; ha az ember a Macy's próbafülkéjébıl egy
istentıl elhagyott világ tengerpartjára jut, ahol kisebb
skót juhászkutya méretőek a homárok, akkor nem
csoda, ha nincs magánál. Errıl a témáról Eddie Dean
is nyilatkozhatott volna.
A nı még másfél métert gurult a lejtın, mielıtt
megállította volna a kavicsos homok. Keze már nem
hajtotta a kereket (Sir Rolandot hibáztasd, hölgyem,
ha holnap fájó vállal ébredsz, gondolta fanyarul
Eddie), hanem a karfát markolta, miközben a nı a két
férfit nézte.
Mögüle már eltőnt az ajtó. Eltőnt? Ez nem volt
egészen igaz. Mintha felgöngyölödött volna, mint egy
visszafelé futó film. Akkor kezdıdött, amikor az
áruházi zsaru bevágódott a másik, sokkal világibb
ajtón, amely az áruházat választotta el a
próbafülkétıl. Teljes svunggal jött, arra számított,
hogy az áruházi szarka bezárta, Eddie úgy vélte, fel
fog kenıdni a falra, de azt már sohasem fogja látni,
hogy megtörtént-e vagy sem. Mielıtt a világok közötti
ajtó semmivé zsugorodott volna, Eddie látta, hogy a