KING

piros villogós limuzint fog vezetni, több bátorságról
tett tanúbizonyságot, mint amennyire ı képes volt.
– Ammán igaz, doki. Száz százalék. – Elıvett egy
doboz Chesterfieldet, és a szája sarkába dugott egy
szálat.
– Ez a vacak fogja megölni, öregem – mondta
George.
Julio bólintott, és odakínálta a dobozt.
Egy darabig némán pöfékeltek. A mentısök talán
tényleg csajoznak, ahogy Julio mondta... de az is
lehet, hogy elegük lett. George mindenesetre frankón
berezelt, és ez nem vicc. De azt is tudta, hogy ı
mentette meg a nı életét, nem a mentısök, és világos,
hogy ezzel Julio is tisztában van. Lehet, hogy azért
várt rá. A fekete öregasszony segített, meg az a fehér
srác is, aki fölhívta a zsarukat, amikor a fekete
öregasszony kivételével mindenki más csak állt és úgy
bámult, mintha valami mocsok film vagy tévémősor
menne, mondjuk, a Peter Gunn legújabb folytatása, de
végül minden George Shaversen múlott, egy beijedt
pasason, aki tette a dolgát, ahogy tudta.
A nı a metróra várt, amelyet Duke Ellington olyan
nagyra tartott: a mesés A-vonatra. Csak egy szép
fiatal fekete nı, farmerben és khakiingben, aki a
mesés A-vonatra vár, hogy elmenjen valahová a
külvárosba.
Valaki meglökte.
George Shaversnek a leghalványabb fogalma sem
volt róla, hogy a rendırség elkapta-e a mocskot, aki
tette, de ez nem is az ı dolga volt. Az ı dolga a lány
volt, aki sikoltva zuhant az alagútba az A-vonat elé.
Valóságos csoda, hogy elvétette a harmadik sínt; a
mesés harmadik sín olyasmit csinált volna vele, amit
New York állam szokott csinálni a Sing-Singben a
rossz fiúkkal, akiknek szabadjegyük van a fegyházi
körökben Öreg Füstösnek becézett mesés A-vonatra.
Öregem, az elektromosság csodái!