KING

testeddel, amikor átmész a nıbe. Tudom, mert láttam
már korábban is. Nincs szükségem a pisztolyodra.
Annál a becsesebbik részednél fogva kaptalak el, hol
nem nı hosszúra a haj. Akár ide is fordíthatod a fejét,
ahogy az enyémet fordítottad el, és ügyelheted, mit
teszek a többi részeddel, miközben belıled nem
marad más, csak az a rohadt ka. Szeretném kivárni
az estét, akkor majd lehúzlak a vízhez. Aztán
figyelheted, ahogy a homárok fölfalják a maradékodat.
De az is lehet, hogy túlságosan sietni fogsz.
Elhallgatott. Mindkettejüknek úgy tőnt, hogy
nagyon hangosan csapkodnak a hullámok, és nagyon
hangosan zúg a szél.
– Ezért úgy gondolom, inkább a késedet használom,
és elvágom a torkodat.
– És örökre bezárod az ajtót?
– Te mondtad, hogy életemnek az a része lezárult.
De nem csak az anyagra gondoltál. Úgy értetted, hogy
New York, Amerika, az én idım, minden véget ért. Ha
ez a helyzet, akkor én is azt akarom, hogy véget érjen.
Rossz a díszlet, csıdbe megy a színház. Vannak idık,
Roland, amikor még Jimmy Swaggart is egészen
normálisnak tőnik melletted.
– Nagy csodák várnak rád – mondta Roland. – Nagy
élmények. Ami ennél is több, részt vehetsz egy
kalandban, esélyed van rá, hogy visszanyerd a
becsületedet. És még valami. Harcossá lehetsz. Végül
is, nem muszáj, hogy én legyek az utolsó. Ez benned
van, Eddie. Én látom. Érzem.
Eddie fölnevetett, noha már könnyek csorogtak az
arcán. – Hát ez csodálatos. Csodálatos! Pont erre
vártam! A bátyám, Henry! İ harcos volt! Egy helyen,
amelyet Vietnamnak hívnak. Igen jót tett neki. Látnod
kellett volna, amikor komolyan kiütötte magát! Még
azt a kurva vécét sem találta meg segítség nélkül! Ha
nem volt kéznél segítség, csak ült, bámulta a
birkózást a tévében, és belecsinált abba a kurva