KING

ezek nem is daganatok, hacsak nem a társadalom
testén, juhuhú, ezek sokkal inkább csomiknak tőnnek,
amelyeket ragtapasszal rögzítettek, mellesleg a
szaggal ne törıdj, öcsi. Csak összeszartad magad.
Hátranyúlt, behúzta az ajtót. Kigyulladtak a fények a
feje fölött. A motorok zúgása zümmögéssé halkult. A
tükör felé fordult, tudni akarta, milyen rosszul néz ki,
amikor hirtelen valami szörnyő, mindent átható érzés
öntötte el: úgy érezte, hogy figyelik.
Hé, eredj már, hagyd ezt abba!, intette magát
bizonytalanul. Állítólag te vagy a legkevésbé
paranoiás fickó a világon. Azért küldtek téged. Azért...
De hirtelen úgy rémlett, hogy nem a saját szemét
látja a tükörben, nem Eddie Dean mogyorószín,
csaknem zöld szemét, amely annyi szívet
megolvasztott, annyi pár csinos láb közé juttatta be
gazdáját Eddie huszonegy tavaszának utolsó
harmadában, hanem egy idegenét. Nem is
mogyorószínő volt, hanem kék, fakó farmerkék.
Dermesztıen precíz pillantású szem, a mérlegelés
váratlan csodája. Egy bombázópilóta szeme.
Azt is látta – tisztán látta! –, hogy a szempárban
egy sirály tükrözıdik, amint lecsap a hullámokra, és
fölkap valamit.
Még volt ideje annyit gondolni: mi az istennyila ez?,
majd hirtelen ráébredt, hogy nem ússza meg a
hányást; végül csak ki kell dobnia a taccsot.
Taccsolás elıtt fél másodperccel, továbbra is a
tükröt bámulva, abban a fél másodpercben látta,
hogy eltőnik a kék szem... de még mielıtt ez történt
volna, hirtelen az az érzése támadt, hogy ı két
ember... ıt megszállták, akár azt a lányt Az ördögőzıben!
Világosan érezte az új tudatot az agyában,
meghallott egy gondolatot, amely nem az övé volt,
inkább mintha rádió sugározta volna: Átjutottam! Az