KING

Roland elájult.
9
Amikor magához tért, látta, hogy számok csinos
sorai menetelnek lefelé egy zöld papíron. A papír két
irányban is be volt vonalazva, így minden egyes szám
úgy nézett ki, mint rab a cellájában.
Arra gondolt: volt valami más is.
Nem csak Walter nevetése. Valami – egy terv?
Nem, istenek, nem – semmi ilyen összetett és
reményteli dolog.
De legalább egy ötlet. Egy bizsergés.
De mennyi ideig nem voltam itt?, gondolta hirtelen
riadalommal. Talán kilenc óra volt, amikor átléptem az
ajtón, talán valamivel korábbra járt. Mennyi ideig...?
Elırejött.
Jack Mort – aki most csupán egy emberi báb volt,
amelyet a harcos vezérelt – fölpillantott és látta, hogy
az íróasztalán álló drága kvarcóra negyed kettıt
mutat.
Istenek, már ennyi az idı? Ilyen késı van? De hát
Eddie... olyan fáradt volt, nem maradhatott ébren ilyen
so... A harcos elfordította Jack fejét. Az ajtó még
nyitva állt, de amit azon keresztül látott, az sokkal
rosszabb volt, mint képzelte.
Az ajtó egyik oldalán két árny látszott, az egyik egy
tolókocsié, a másik egy emberi lényé... de ez az
emberi lény nem volt teljes, a karjaival támasztotta föl
magát, mert a lábát ugyanolyan hirtelen
kegyetlenséggel ragadták el, mint Roland ujjait.
Az árnyék megmozdult.
Roland azonnal elfordította Jack Mort fejét, egy
lecsapó kígyó villámsebességével.
Nem szabad látnia. Addig nem, amíg készen nem
vagyok. Addig ennek az embernek csak a tarkóját
láthatja.
Detta Walker semmiképpen sem láthatta Jack