KING

fehér ember. Bizonyos, hogy korábban is tisztában
volt a tény-nyel, de csak adat volt, valós élet nélkül,
mint egy egyenlet, sohasem olyasmi, amely szerves
része volt az életének.
Odetta összegezte, amit tudott, és elszörnyedt az
összeg csekélységétıl. Tudta, hogy anyja az arkansasi
Odettában született, abban a városban, amelyrıl
(egyetlen) gyermeke a nevét kapta. Tudta, hogy az
apja kisvárosi fogorvos volt, aki föltalált és
szabadalmaztatott egy koronát, amelyrıl tíz évig senki
sem vett tudomást, ám akkor hirtelen szerény
gazdagsághoz juttatta alkotóját. Odetta tudta, hogy
apja még sok más, többnyire a fog szabályozásával és
kozmetikájával kapcsolatos eljárást is kifejlesztett
ebben az évtizedben meg a gazdagodás elsı négy
évében, majd New Yorkba költözött feleségével és
lányával (aki az eredeti szabadalom benyújtása után
négy évvel született). Kevésre rá megalapította a
Holmes Fogtechnikai Trösztöt, amely mostanra
ugyanazt jelentette a fogászatban, mint az
antibiotikumoknál a Squibb.
De amikor megkérdezte, milyen volt az élet a
közbeesı években - attól az idıtıl, amikor ı még nem
volt, addig, amikor már volt -, az apja nem akart
válaszolni. Összevissza beszélt mindenfélét, de
semmit sem mondott. Énjének ezt a részét elzárta a
lánya elıl. Egyszer a mama, Alice – Odetta apja
mamának, néha Allie-nek szólította, ha ivott pár
pohárral, vagy jó hangulatban volt – azt mondta: –
Dan, mesélj neki arról az idırıl, mikor lıttek rád,
ahogy keresztülhajtottál a fedett hídon a Forddal! –
ám apja olyan szürke és szigorú pillantást vetett
Odetta egyébként is verébszerő mamájára, hogy ı
visszasüppedt a székébe, és nem szólalt meg többé.
Ez után az este után egyszer-kétszer a mamájával
is próbálkozott, amikor kettesben voltak, de nem
jutott elıbbre. Ha korábban jut eszébe, talán kiszed