KING

Egyenesedj föl, kukac! Már amúgy is eléggé
gyanakszanak, fölösleges úgy viselkedned, mint aki
megháborodik!
Eddie sürgısen kiegyenesedett, mintha nyakon
vágták volna. Ez a hang nem Henryé volt, de nagyon
hasonlított rá, amikor még csak srácok voltak; Henry
nyolc évvel idısebb nála, a lánytestvér, aki kettejük
között született, már csak az emlékezet kísértete;
Selinát akkor gázolta halálra egy autó, amikor Eddie
kétéves volt, Henry tíz. Henry akkor használta ezt az
érdesen parancsoló hangot, ha Eddie olyasmit csinált,
amitıl jóval idı elıtt egy olyan fenyıfa ládában
köthetett volna ki... mint Selina.
Mi az istennyila folyik itt?
Nem olyan hangot hallasz, ami nincs, tért vissza a
fejébe a hang. Nem, ez nem Henryé, ez idısebb,
szárazabb... erısebb. De olyan, mint Henryé... és
lehetetlen nem hinni neki. Ez a legfontosabb. Nem
bomlott meg az elméd. Én egy másik VAGYOK.
Ez telepátia?
Eddie homályosan érezte, hogy az arca tökéletesen
kifejezéstelen. Tekintve a körülményeket, ez épp
alkalmassá tenné arra, hogy megpályázza az év
legjobb színészének járó Oscar-díjat. Kinézett az
ablakon és látta, hogy a gép a Kennedy repülıtér
érkezési oldalán a Delta légitársaság kapujához
közeledik.
Nem ismeretes elıttem ezt a szó. Ám az igen, hogy
azok a katonanık tudják, hogy a hónod alatt...
Szünet. Eddie-nek az a szavakba foglalhatatlanul
elképesztı érzése támadt, mintha szellemkezek
lapoznának az agyában, akár egy élı katalógusban.
...heroint vagy kokaint hozol. Nem tudom, melyiket,
ámbár kokain kell hogy legyen, mert olyasmit hozol,
amit magad nem használsz, hogy cserében olyat végy,
amire szükséged van.
– Miféle katonanık? – motyogta Eddie halkan.