KING

végighúzta a lába közti vágáson egészen addig a
helyig, ahol a Bolond Öregisten elfuserálta ıt, meg
minden asszonyslányt, de valami mégiscsak lehet
azon a helyen, mert emlékezett az áramütésre,
emlékezett, hogy kívánta a nyomást, emlékezett, hogy
mégsem nyomta meg, emlékezett rá, milyen finom
érzés, hogy a hüvelye meztelen, nem választja el a
világtól a pamutbugyi, nem nyomta meg, amíg a
cipıje nem nyomott, fekete lakkcipıje nem nyomott,
amíg a cipıje nem nyomta meg a tányért, akkor
megnyomta a vágást az ujjával, úgy, ahogy a lábával
nyomta meg a Kék Asszony nagyon spéci
porcelántányérját, emlékezett rá, hogyan takarta el
fekete lakkcipıje a tányér szélének finom pókhálóit,
emlékezett a nyomásra, igen, emlékezett a nyomásra
a Hívogatóban, nyomta az ujjával és a cipıjével,
emlékezett az ujja és a vágás gyönyörőséges ígéretére,
emlékezett rá, hogy amikor a tányér éles reccsenéssel
szétpattant, hasonlóan éles gyönyör nyilamlott föl a
vágástól a gyomráig, emlékezett a torkán feltörı
kiáltásra, kellemetlen károgás volt, mint a
kukoricatáblából felriasztott varjúé, emlékezett, mint
nézte tompán a tányér cserepeit, azután lassan
elıvette ruhája zsebébıl egyszerő, fehér
pamutbugyiját, ismét fölhúzta, bebújós, hallotta a
nevet, amely emlékezetbıl elszabadultan lebegett,
mint főcsomók az áradásban, bebújós, jól van, mert
elıbb ki kell bújnod, hogy tedd a dolgod, azután
visszabújhatsz, elıször az egyik fényes lakkcipıvel,
azután a másikkal, jól van, a bugyi jó, tisztán
emlékezett rá, ahogy fölhúzta a lábszárára, átbújtatta
rajta a térdét, a bal térdén egy var, amely már
majdnem lehullott a tiszta, rózsaszín, új bababırrıl,
igen, jól emlékezett, mintha nem egy hete vagy napja,
hanem egyetlen pillanattal elıbb történt volna,
emlékezett rá, ahogy a korc elérte az ünneplıruha
szélét, a fehér pamut és a barna bır hatásos