KING

tartják magukat az eredeti megállapodáshoz. Tudom,
hogy megdöbbentı, de így igaz.
Valamennyien rámeredtek.
Hogy csinálom, Roland?, kérdezte Eddie.
Azt hiszem, nagyon jól. De ne hagyd, hogy ez a
Balazar nevő ember visszanyerje az egyensúlyát,
Eddie. Azt gondolom, hogy veszélyes.
Tényleg azt gondolod? Hát én ennél is többet
mondok, barátom. Én tudom, hogy veszélyes. Irtó
veszélyes.
Ismét Balazarra nézett, és aprót kacsintott.
– Ezért van, hogy magának kell majréznia a
szövetségiektıl, nem nekem. Ha házkutatási
paranccsal jönnek ide, akkor magát fogják megizélni,
Mr. Balazar, még a lábát se kell széttennie.
Balazar fölemelt két kártyát. A keze hirtelen
megremegett, és félretette a lapokat. Csak egy
másodperc volt az egész, de Roland észrevette, Eddie
úgyszintén. Bizonytalanság – talán pillanatnyi félelem
– villant föl az arcán, majd elenyészett.
– Vigyázz a szádra, ha velem beszélsz, Eddie.
Vigyázz, hogyan fejezed ki magad, és kérlek, ne
felejtsd el, az ilyen ostobaságokra nagyon kevés idım
és türelmem van.
Jack Andolini aggódni látszott.
– Alkut kötött velük, Mr. Balazar! Ez a kis szaros
odaadta nekik a kokót, amit ide dugtak el, miközben
megjátszották, hogy kihallgatják!
– Senki sem járt itt – válaszolta Balazar. – Te is
tudod, Jack, hogy ide senki sem közelíthet. A
csipogók már attól is beindulnak, ha egy galamb
elfingja magát a tetın.
– De...
– Még ha valahogy sikerült is csapdába csalniuk
bennünket, olyan sok emberünk van a
szervezetükben, hogy három nap alatt tizenötször is
megfúrjuk az ügyet. Tudjuk, hogy kit, mikor és