KING

Kapcsold le a szirénát és a lámpákat. Állj meg a
járdánál.
Mort egy tőzcsap mellé kanyarodott.
Ebben a városban föld alatti vasutak vannak,
mondta a harcos. Azt akarom, hogy vigyél el engem
egy megállóhoz, ahol ezek a vasutak megállnak, hogy
az utasok föl- és leszállhassanak.
Melyikhez?, kérdezte Mort. A gondolatban feltőnt a
pánik árnyalata. Mort semmit sem rejthetett el
Roland elıl, és Roland sem elıle – legalábbis nem
sokáig.
Néhány évvel ezelıtt – nem tudom, milyen régen –
egy fiatal nıt löktél a vonat elé az egyik ilyen földalattiállomáson.
Azt akarom, hogy vigyél oda.
Rövid, heves küzdelem következett. A harcos
gyızött, bár meglepıen nehezen. Jack Mort a maga
módján éppen úgy kettévált, mint Odetta. Nem volt
tudathasadása, mint a nınek; meglehetısen jól tudta,
mit csinál idırıl idıre. De éppolyan gondosan elzárva
tartotta titkos felét – azt a részét, amely a Lökdösı
volt –, mint egy sikkasztó a zsákmányát.
Oda vigyél, te fattyú!, ismételte a harcos. Újra fılemelte
a hüvelykujjat, és lassan Mort jobb szeméhez
közelítette. Alig centiméternyire volt, és még mindig
mozgott, amikor a másik föladta.
Mort jobb keze ismét meghúzta a kart, és
elrobogtak a Christopher utcai állomás felé, ahol úgy
három éve a mesés A-vonal levágta egy Odetta Holmes
nevő nı lábát.
10
– Na né! – mondta Andrew Staunton gyalogjárır az
ı társának, Norris Weavernek, amikor Delevan és
O'Mearah kék-fehér kocsija megállt fél háztömbnyire.
Nem volt parkolóhely, és a vezetı meg se kísérelte,
hogy keressen. Csak úgy leállt és hagyta, hogy a
mögöttük feltorlódó forgalom kínnal araszoljon át a