KING

A harcos felhúzta a zakó ujját, elıbukkant Jack
Mort Rolexe. – Nincs pénzem, de talán ez megfelelı
ellenszolgáltatás. Legalábbis remélem.
Megfordult, az ır felé biccentett, aki még mindig a
padlón csücsült felborult széke mellett, elkerekedett
szemmel bámulta ıt, azután kiment.
Csak így.
Öt másodpercig egy hang sem hallatszott a
gyógyszertárban, csupán a riasztó jajongása, amely
olyan hangos volt; hogy még az utcán karattyoló
emberek zajongását is elfojtotta.
– Szentséges ég, Mr. Katz, mit csinálunk most? –
suttogta a segéd.
Katz fölvette az órát és megvizsgálta.
Arany. Tömör arany.
El sem tudta hinni.
Muszáj volt elhinnie.
Valami ırült besétált az utcáról, kilıtte a pisztolyt
az ır kezébıl, meg egy kést egy másik emberébıl, és a
létezı legvalószínőtlenebb gyógyszert követelte, amit
csak el lehet képzelni.
Keflexet.
Talán hatvan dollár értékőt.
Amiért itt hagyott egy hatezer-ötszáz dollár értékő
Rolex órát.
– Csinálunk? – kérdezte Katz. – Csinálunk? Elıször
is ezt a karórát a pult alá rakod. Sohasem láttad. –
Ralphra nézett. – Maga sem.
– Persze hogy nem, uram – helyeselt Ralph azonnal.
– Amennyiben megkapom a részemet, amikor eladja,
akkor egyáltalán semmilyen órát nem láttam.
– Le fogják lıni az utcán, mint egy kutyát – mondta
Katz félreismerhetetlen elégedettséggel.
– Keflex! És a pasas még csak náthás sem volt –
csodálkozott a segéd.