KING

az arc tulajdonosának nem volt tudomása; ı csak a
csillagot nézte tágra nyílt, csodálkozó szemmel, és
halkan fölnevetett.
– Csillagfény, ragyogás – mondta, és elhallgatott. A
fiúra nézett. – Ismered, Eddie?
– Igen – válaszolta Eddie továbbra is lehajtott fejjel.
A hangja elég tisztán csengett, de ha fölnéz, a nı
meglátta volna, hogy sír.
– Akkor segíts nekem. De látnod kell.
– Jól van.
Eddie letörölte a könnyeit a tenyerével, és Odettával
együtt csodálta a csillagot.
– Csillagfény – nézett rá a nı, és Eddie csatlakozott:
– ragyogás...
A nıi kéz tétován kinyúlt, a férfié megragadta. Az
egyik gyöngéd barna, mint a tejcsokoládé, a másik
gyöngéd fehér, mint a galamb begye.
– Elsı csillag, mit ma látok – mondták egyszerre
ünnepélyesen, most csak fiú és leány, nem pedig férfi
és asszony, mint késıbb lesznek, amikor leszáll a
sötétség, és Odetta megkérdi majd Eddie-t, alszik-e,
és Eddie azt mondja majd, hogy nem, mire Odetta
megkéri, hogy ölelje át, mert hideg van: – Teljesíts egy
kívánságot...
Egymásra néztek, és Eddie látta, hogy a nı arcán
folynak a könnyek. Ettıl az ı könnyei is eleredtek, és
nem szégyellte, hogy Odetta látja. Nem szégyen volt,
hanem kimondhatatlan megkönnyebbülés.
Összemosolyogtak.
– Amit ma este kívánok – folytatta Eddie, és arra
gondolt: Kérlek, maradj mindig velem.
– Amit ma este kívánok – visszhangozta Odetta, és
arra gondolt: Ha ezen a különös helyen kell
meghalnom, kérlek, ne legyen túlságosan nehéz, és
legyen mellettem ez a derék fiatalember.
– Bocsáss meg, hogy sírtam – mondta, és letörölte
a könnyeit. – Nem szokásom, de ez...