KING

3
A harcos odaért a szarvashoz, és megpróbálta
kibelezni jobbjának a harmadik és negyedik ujja közé
szorított késsel. Nem ment. Ezek az ujjai nem voltak
elég erısek. Áttette a kést a sete kezébe, és ügyetlen
vágást ejtett az állat horpaszán. A kés kiengedte a
gızölgı vért, mielıtt megalvadhatott volna, hogy
elrontsa a húst... a vágás mégis rossz volt. Egy kölyök
jobban csinálta volna.
Jobb lesz, ha igyekszel ügyesedni, mondta a bal
kezének, és fölkészült, hogy újra vágjon, ezúttal
mélyebbre.
Két barna kéz fogta meg a kezét, és kivette belıle a
kést.
Roland körülnézett.
– Majd én megcsinálom – mondta Susannah.
– Próbáltad valaha?
– Nem, de majd te megmondod, hogyan kell.
– Jól van.
– Hús – mondta a nı, és mosolygott.
– Igen – mosolygott vissza a harcos. – Hús.
– Mi történt? – kiáltott Eddie. – Lövést hallottam.
– Készül a hálaadásnap! – kiáltott vissza Susannah.
– Gyere, segíts!
Késıbb úgy ettek, mint két király meg egy királynı,
és miközben a harcos alváshoz készülıdve felnézett a
csillagokra, és érezte a felföld levegıjének hős
tisztaságát, arra gondolt, hogy túlságosan is sok év
óta most volt a legközelebb ahhoz, hogy elégedett
legyen. Elaludt. És álmodott.
4
Ott volt a Torony. A Setét Torony.
Ott állt a látóhatáron, egy széles síkon, amelynek
vérszíne volt a halódó nap erıszakos fényében. Nem
láthatta a fölfelé csavarodó lépcsıket a téglából épült