KING

tüntette el a pisztolyt, és elıvarázsolt egy apró
borítékot, amit átnyújtott Eddie-nek. – Csak
vicceltem, tudja.
– Ha maga mondja.
– Akkor viszlát vasárnap este.
Az ajtó felé fordult.
– Jobb lenne, ha várna.
A sápatag felvont szemöldökkel fordult vissza. –
Úgy véli, maradok, ha egyszer menni akarok?
– Úgy vélem, hogy ha maga elmegy, és ez itt
szarnak bizonyul, akkor holnap én megyek el. És
maga akkor nyakig lesz a szarban.
A sápatag duzzogva megfordult. Leült a szobában
levı egyetlen karosszékbe, miközben Eddie kibontotta
a csomagot, és kiszórt belıle egy kevés barna
anyagot. Gonosz külseje volt. Ránézett a sápatag
lényre.
– Tudom, hogy néz ki, olyan, mint a szar, de az nem
számít – mondta a sápatag. – Azért jó.
Eddie kitépett egy lapot az asztalon heverı
noteszbıl, és leválasztott egy keveset a barna
kupacból. Belenyomta az ujját, majd rádörgölte a
szájpadlására. Egy másodperccel késıbb beleköpte a
szemétkosárba.
– Meg akar halni? Tényleg? A saját halálát kívánja?
– Csak ez van. – A sápatag még jobban duzzogott,
mint eddig.
– Van egy helyfoglalásom holnapra – közölte Eddie.
Ez ugyan hazugság volt, de nem hitte, hogy a sápatag
lénynek módjában állna ellenırizni ezt az állítást. – A
TWA-ra. Magam intéztem el, arra az esetre, ha ilyen
csibésszel találkoznék, mint maga. Nem baj.
Valóságos megkönnyebbülés lesz. Nem csípem az
ilyen munkát.
A sápatag leült, és törni kezdte az agyát. Eddie is
ült, és összpontosított, hogy ne mozogjon. Úgy érezte,
egyfolytában mozog: csúszkál és siklik, reng és ring,