KING

– Jól van, de legalább ne lökd magad. Gyenge vagy.
A... a gyomrod, tudod.
– Jól van. – Hátrafordította verejtéktıl csillogó
arcát, és olyan mosolyt villantott a fiúra, amelytıl az
egyszerre elgyöngült és megerısödött. Meghalt volna
egy ilyen mosolyért... és arra gondolt, ha a helyzet azt
követeli, meg is hal.
Remélte, hogy nem követeli, de még nagyon így
alakulhatnak a dolgok. Az idı valami hajmeresztı
válságot jelzett.
A nı az ölébe fektette a kezét, ı pedig tovább tolta.
Hátuk mögött halványodtak a nyomok; a part egyre
keményebb lett, viszont tele volt kövekkel, amelyek
balesetet okozhattak. Ennél a sebességnél ezt nehéz
volt elkerülni. Egy komoly balesetben Odetta
megsérülhet, és ez baj; a szék is összetörhet, és az
mindkettejüknek baj lenne, de a harcosnak még
inkább, mivel ı egyedül csaknem biztos, hogy meghal.
Márpedig ha Roland meghal, akkor ık örökre
csapdába esnek ebben a világban.
Mivel Roland túl beteg és gyenge volt ahhoz, hogy
lábra álljon, Eddie-nek egy igen egyszerő ténnyel
kellett szembenéznie: hárman vannak, közülük ketten
nem épek.
Milyen reményük, milyen esélyük maradt? A szék.
A szék volt a remény, minden remény, egyedüli
remény.
Isten irgalmazzon nekik.
2
A harcos kevéssel azután nyerte vissza az
eszméletét, hogy Eddie bevonszolta egy kiemelkedı
szikla árnyékába. Az arca, ahol nem hamuszürke volt,
ott vörösben izzott. A melle gyorsan emelkedett és
süllyedt. A jobb karját vörös vonalak hálózták be.
– Etesd meg – károgta Eddie-nek.
– Te...