KING

13
Lassan föltápászkodott, és közben érezte, hogy egy
kagyló megvágta a jobb tenyerét. Bután nézte az
életvonalon kiserkedı vért, majd észrevette, hogy tıle
jobbra lassan föltápászkodik egy másik férfi.
Eddie hátrahıkölt. Páni félelembe csapott át
zavarodottsága, álomszerő kizökkenése: ez az ember
halott, és nem tud róla! Arca beesett, csontjain úgy
feszült a bır, mint a szoros vászonpólya, amely mögül
kifelé kívánkozik a beléje tekert éles fémtárgy.
Halálsápadt volt, kivéve a lázrózsákat a
járomcsontjain, az állkapcsa alatt a nyaka két
oldalán, s egyetlen pöttyöt a két szeme között, amely
olyan volt, mintha egy gyerek próbálta volna meg
utánozni a hinduk kasztjelét.
Ám a szeme – kék, szilárd, józan – élt, és tele volt
félelmetes, konok életerıvel. Sötét ruhát viselt,
valamilyen háziszıttesbıl; a felgyőrt ujjú, eredetileg
fekete ing szürkére fakult, a nadrág hasonlított a
farmerre. Csípıjén fegyverövek keresztezték egymást,
ám a tölténytartók csaknem üresek voltak. A
tokokban két 45-ösnek tőnı pisztoly lógott, ám
valamilyen hihetetlenül régi évjáratból. A markolatok
sima fája mintha belsı fénytıl izzott volna.
Eddie, aki nem tudta, hogy akar-e beszélni,
egyáltalán bármit is mondani, egyszer csak
meghallotta a saját hangját:
– Kísértet vagy?
– Még nem – károgta a fegyveres. – A sátánfüvet.
Vagy kokaint. Akárhogy hívják. Vedd le az inged!
– A karod...! – Látta, hogy a spagettiwestern
revolverhısére emlékeztetı ember karján élénk, baljós
vörös csíkok húzódnak, és pontosan tudta, mit
jelentenek az ilyen vonalak: vérmérgezést. Azt
jelentik, hogy a gonosz már nem az ember sarkában
lohol, hanem mászik fölfelé a a csatornákon, amelyek
a pumpához vezetnek.