KING

hülye kérdés. Azután szóltam, hogy adja vissza a
tárcámat. Dühös lettem.
– Azt meghiszem. – Ámbár, gondolta Delevan, errıl
a halott arcú alakról senki se hinné, hogy képes
begurulni.
– Kinevetett. Meg akartam kerülni a pultot, hogy
visszaszerezzem a tárcámat. Ekkor húzta elı a
fegyvert.
Mentek a bolt felé. Most megálltak. Inkább
izgatottan néztek rá, mint félelemmel. – Fegyvert? –
kérdezte O'Mearah, aki biztos akart lenni benne,
hogy jól hallott.
– A pult alatt volt, a pénztárgép mellett – mondta a
kék öltönyös férfi. Roland emlékezett a pillanatra,
amikor már-már elvetette eredeti tervét, hogy inkább
az eladó fegyverét szerezze meg. Most, ezeknek a
harcosoknak mesélve már tudta, miért nem tette.
Fölhasználni akarta ıket, nem megölni. – Azt hiszem,
egy kurtírozó csipeszben tartja.
– Egy miben? – kérdezte O'Mearah.
Ez alkalommal hosszabb szünet következett. A férfi
összeráncolta a homlokát. – Nem tudom pontosan,
hogyan hívják... egy olyasmi, amibe fegyvert lehet
dugni. Senki más nem tudja kinyitni, csak az, aki
tudja, hogyan kell meghúzni...
– Rugós csipesz! – mondta Delevan. – Mi a szent
szar! – Ismét összenéztek. Egyikük sem akarta
elsınek megmondani ennek az alaknak, hogy Kövér
Johnny valószínőleg máris kiürítette a tárcáját,
kislisszolt a hátsó ajtón, s elhajította valahol a ház
mögötti sikátorban... de egy rugós csipesszel rögzített
fegyver... az más. A rablás csak lehetıség volt, ám a
fegyverrejtegetés biztos tippnek tőnt. Talán nem
egészen tuti, de a lábuk az ajtón belülre kerülhet.
– Mi történt azután? – kérdezte O'Mearah.
– Azt mondta, hogy nem is volt tárcám. Azt mondta
– szünet –, hogy az utcán kiemeltek – úgy értem,