KING

kihullott hajat, holott nem volt rá képes; egy ír azt
ígérte, hogy eltünteti a fölösleges foltokat a kézrıl és a
karról, de hazudott. Voltak gyógyszerek olyasmire,
amit nem kell gyógyítani: dolgok, amelyek megindítják
az emésztést, és amelyek megfékezik, kifehérítik a
fogat, befeketítik a hajat, szerek, amelyektıl a lélegzet
jobb illatú, mintha ehhez nem lenne elegendı
égerkérget rágni. Nem volt itt varázslat, csak
trivialitás – noha volt asztin és néhány más gyógyszer,
amely a nevébıl ítélve hasznos lehetett. Roland
elborzadt. Csoda-e, ha egy ilyen hely, amely alkímiát
ígér, de sokkal inkább ad kendızı-, mint
gyógyszereket, kifogyott a csodákból?
De amikor ismét tárgyalt a Mortcipédiával,
megtudta az igazságot, hogy ezen a helyen egyáltalán
nincs olyan szer, amire neki szüksége van. Azokat a
szereket, amelyek csakugyan hatásosak, biztonságos
helyen tárolták, rejtve a tekintetek elıl. Csupán akkor
lehetett hozzájuk jutni, ha a varázsló beleegyezett.
Ebben a világban az ilyen varázslókat DOCKTOR-nak
hívták, és varázsigéiket papírlapokra írták, amelyeket
a Mortcipédia REzET-nek hívott. A harcos nem
ismerte a szót. További részleteket is megtudhatott
volna az ügyrıl, de nem bajlódott vele. Tudta, mire
van szüksége, és egy gyors pillantás a Mortcipédiába
eligazította, hol juthat hozzá.
Odasietett az egyik polcközben egy magas pulthoz,
amely fölött a VÉNYRE KAPHATÓ GYÓGYSZEREK
volt olvasható.
14
Az a Katz, aki 1927-ben megnyitotta a
Negyvenkilencedik utcában a Katz gyógyszertár és
ivócsarnokot (Ezer Apró Cikk Hölgyeknek és
Uraknak), rég a sírjában pihent, és egyetlen fia is úgy
festett, mint aki oda készül. Alig töltötte be a
negyvenhatot, de húsz évvel öregebbnek látszott.