KING

zöme Nemes Bető volt. TORONY, olvasta, és igen, azt
is, hogy FERDE. FERDE TORONY. Az elsı szó
egyetlen betőbıl állt, ilyennel még sose találkozott.
H? kérdezte.
A. Nem fontos! Most már látod, hogy csak jel? Ez az,
ami fontos!
Látom, felelte a harcos, azon tőnıdve, vajon a fogoly
tényleg hiszi-e, amit mond, vagy csak azért beszél,
nehogy a helyzetük is úgy induljon romlásnak, mint a
tőzbıl rajzolt torony. Vajon Eddie tényleg azt hiszi,
hogy a jel, az csak elcsépelt dolog?
Akkor lazíts! Hallasz! Lazíts!
Legyek nyugis?, kérdezte Roland, és mindketten
érezték, amint halványan elmosolyodik Eddie
agyában.
Persze, nyugis. Hadd intézzem én a dolgokat.
Igen. Jól van. Hagyni fogja, hogy Eddie intézze a
dolgokat.
Legalábbis egy ideig.
14
Col Vincent végre le tudta választani a nyelvét a
szájpadlásáról. – Jack. – A hangja vastag volt, mint
egy gyapjúszınyeg.
Andolini leállította a motort, és bosszúsan
ránézett. – A szeme.
– Mi van a szemével?
– Igen, mi van a szememmel? – kérdezte Eddie.
Col ránézett.
A nap már lement, hamuja maradt csak a
levegıben, de azért elég fényt adott, hogy Col lássa
Eddie szemét. Megint barna volt.
Ha ugyan valaha is volt másmilyen.
Láttad!, állította makacsul énjének egy része, de
tényleg látta-e? Col huszonnégy éves volt, és életének
utóbbi huszonegy évében senki sem tartotta igazán
megbízhatónak. Legföljebb olykor hasznosnak.