KING

közelebbrıl megnézni. Ha történnie kell valaminek,
akkor történjék minél elıbb.
Összemarkolta az ennivalót, érezte a puha fehér
kiflikben a virslik forróságát, érezte a Pepsi jeges
hidegét. Ebben a pillanatban úgy festett, mint egy
atya, aki harapnivalót akar vinni a srácainak...
azután az egész cucc elkezdett olvadni.
Lenézett, egyre nagyobbra és nagyobbra nyílt a
szeme, amíg úgy érezte, mindjárt kiesnek a
szemgolyói, és ott fognak rugózni a kocsányaikon.
A kiflin átlátszott a virsli. A poháron átlátszott a
Pepsi, a jégkockás folyadék hengerré gömbölyödve
töltötte ki a tárgyat, amely nem volt többé látható.
Aztán a virsliken átlátszott a vörös mőanyag pult,
a Pepsin pedig a fehér fal. Eddie két tenyere összébb
simult, közöttük egyre csökkent az ellenállás... a két
tenyér összeért. Az étel... a szalvéta... a Pepsi-Cola... a
hat Anacin... az egész holmi, ami a kezében volt,
eltőnt.
A Krisztusát neki, gondolta bambán Eddie, és
odavillantotta a szemét a domború tükörre.
Az ajtó eltőnt... éppúgy, mint Roland az agyából. Jó
kosztolást, barátom, gondolta... de vajon ez a
hátborzongató idegen jelenség, amely Rolandnak
nevezi magát, csakugyan a barátja? Ez még nem
bizonyosodott be. Tényleg megmentette Eddie irháját,
de ez nem azt jelenti, hogy kiscserkész.
Mindegy, kedvelte Rolandot. Tartott tıle... de
ugyanakkor kedvelte.
Gyanította, hogy idıvel megszeretheti, éppen úgy,
ahogy Henryt.
Edd tele magad, idegen, gondolta. Edd tele magad,
maradj életben... és gyere vissza.
Egy korábbi vendég otthagyott a közelben néhány
mustárfoltos szalvétát. Eddie fölkapta, kifelé menet
bedobta az ajtó melletti szemétkosárba, és lelkesen
tornáztatta az állkapcsát, mint aki most birkózik az