KING

Rolandnak még maradt ideje elgondolni, micsoda
kozmikus móka lenne, ha arra érkezne vissza a saját
világába, hogy porhüvelye idıközben elhalálozott... de
már túl késı volt. Túl késı a meggondolásokhoz, túl
késı a visszakozáshoz.
12
Andolini nem értette, mi történt. Tudatának egy
része biztosra vette, hogy megırült, egy másik része
biztosra vette, hogy Eddie elkábította, elgázosította
vagy micsoda, egy harmadik rész pedig azt hitte, hogy
gyermekkora bosszúálló Istene végül belefáradt
gonoszságaiba, és átrántotta az ismert világból ebbe a
fura purgatóriumba.
Azután megpillantotta a nyitott ajtót, amelybıl
fehér fénylegyezı – Balazar mosdójának fénye –
hullott a sziklákra, és rájött, vissza lehet jutni.
Andolini elsısorban gyakorlatias ember volt. Hogy ez
az egész mit jelent, azon ráér késıbb töprengeni. Most
egyelıre meg akarta ölni ezt a ganajtúrót, aztán vissza
akart menni azon az ajtón.
Ismét eltöltötte az erı, amit kiengedett belıle a
meghökkenés. Érezte, hogy Eddie ki akarja rántani a
kezébıl kicsiny, de igen hatékony Colt Cobráját, és
hogy ez már majdnem sikerült neki. Jack
káromkodva visszarántotta, célozni próbált, de Eddie
azonnal elkapta a karját megint.
Andolini belevágta a térdét Eddie jobb combjának
vastag izmába (drága gabardinnadrágja már
teleragadt szürkés parti homokkal), és Eddie
fölüvöltött, amikor az izom begörcsölt.
– Roland! – kiáltotta. – Segíts! A Krisztus szerelmére,
segíts!
Andolini felkapta a fejét, és attól, amit látott, ismét
elvesztette a lelki egyensúlyát. Egy hapsi állt ott...
csak éppen sokkal inkább látszott szellemnek, mint
hapsinak. Még csak nem is Gáspárnak, a barátságos