KING

e joga panaszkodni? Úgy gondolta, nincs. Egyébként
is késı volt már, hogy efféle apróságokkal törıdjék.
Mindent megevett, azután visszatért oda, ahol
most Eddie volt, valami varázslatos kocsiban, amely
egy hasonló jármővekkel teli, fémbıl készült úton
száguldott... lehetett vagy egy tucat, esetleg száz, és
egyik elé sem fogtak lovat.
7
Eddie készen várta, hogy a pizzás kisteher
begörögjön; bent a fejében Roland még annál is
készebben várakozott.
Csak egy másik változata Diana álmának, gondolta
Roland. Mi van a dobozban? Aranytál vagy mérges
kígyó? És amikor elfordítja a kulcsot és éppen bedugja
a kezét a fedél alá, meghallja az anyja hangját „Kelj
föl, Diana! Ideje fejni!"
No jó, gondolta Eddie. Mi következik? A hölgy vagy a
tigris? 1
A kisteher utasülésének ablakán kinézett egy
sápadt, lófogú, pattanásos arc. Eddie ismerte ezt az
arcot. – Szia, Col! – üdvözölte nem túl nagy
lelkesedéssel. Col Vincenten túl, a volánnál ott ült az
Öreg Kétszer-Csúnya, ahogy Henry hívta Jack
Andolinit.
Bár szemtıl szemben sohasem nevezte így, gondolta
Eddie. Hát persze hogy nem. Ilyet mondani Jacknek
az öngyilkosság egyik válfaja lett volna. Nagy benga
ember volt, dudoros Neander-völgyi homlokeresző,
hozzáillıen csapott állú. Rokona volt Enrico
Balazarnak, mert valami unokahúgát vagy nagynénjét
vagy micsodáját vette el. Hatalmas mancsa úgy
markolta a kisteher volánját, mint majom a faágat.
Fülébıl durva szırcsomók meredeztek. Csak az egyik
fülét lehetett látni, mert Jack Andolini a profilját
1 * Utalás egy közismert angol versikére. (A ford.)