KING

Eddie, és elindult a házuk ajtaja felé.
8
Az ajtó nem volt messze, de alig tette meg az út
felét, amikor Andolini keze egy satu bénító erejével
kapta el a felsıkarját. Forrón fújtatott Eddie
tarkójába, mint egy bika. Mindezt annyi idı alatt
hajtotta végre, amíg a kívülálló azt képzelte volna,
hogy Jack agya még csak most gyızködi a kezét, hogy
fogja már meg a kocsi kilincsét.
Eddie megfordult.
Nyugi, Eddie, suttogta Roland.
Nyugi, felelte Eddie.
– Ezért megölhetnélek – mondta Andolini. – Nekem
senki sem mondhatja, hogy bújjak a seggembe,
különösen egy ilyen szaros kis narkós, mint te.
– Egy szart ölsz te meg! – süvöltötte Eddie, ám ez
kiszámított süvöltés volt. Nyugis süvöltés, ugye értik.
Ott álltak, sötét alakok a késı tavaszi napnyugta
arany fényében a bronxi Co-Op City lakótelep
pusztaságában, az emberek hallották a süvöltést, és
az emberek hallották az ölni szót, és ha a rádiójuk be
volt kapcsolva, fölhangosították, ha pedig ki volt
kapcsolva, akkor bekapcsolták, majd fölhangosították,
mert ez így jobb, biztonságosabb.
– Rico Balazar megszegte a szavát! Kiálltam érte, ı
meg nem áll ki értem! Ezért azt mondom, bújj oda, ahol
nem süt a nap, neki is azt mondom, hogy oda bújjon,
ahol nem süt a nap, mindenkinek azt mondom, hogy
oda bújjon, ahol nem süt a nap!
Andolini ránézett. A szeme olyan tömény barna volt,
hogy a szín átszivárgott a szaruhártyába, amitıl az
megsárgult, mint az ócska pergamen.
– Reagan elnöknek is azt mondom, hogy bújjon oda,
ahol nem süt a nap, ha megszegi a nekem adott
szavát, bassza meg a végbélpolipját, vagy akárhogy
hívják!