KING

amikor egy tőbuzi (ık azokban a réges-régi,
elmosódott napokban, legalább tizenhat hónapja,
ünnepélyesen megfogadták, hogy belılük sose lesz
ilyen) majd' meghal, hogy magába nyomjon egyet.
Az a tőflamó, vágta rá nyomban Henry, majd úgy
meglepıdött, mint az az ember, aki olyasmit mondott,
ami sokkal viccesebben sült el, mint gondolta, azután
összenéztek, felnyihogtak és átölelték egymást.
Tőflamó, ez nagyon vicces volt, nem úgy, mint most!
Elindult az ülésközben az orrba, el a konyha
mellett, megnézte a jelzést – SZABAD –, benyitott. Hé,
Henry, ó, bölcsek bölcse, kitőnı drogos bátyó, ha már
hangyás haverjainknál tartunk, akarod tudni, mi az én
meghatározásom a vércikire? Amikor a Kennedy
repülıtér vámosai úgy döntenek, hogy van valami a
kinézetedben, ami furcsa, vagy esetleg olyan nap van,
amikor ott vannak a diplomás dr. Szimatok, amelyek
rögtön ugatni kezdenek, és összepisilik a padlót meg
téged, majd' megfúlnak a pórázukon, úgy el akarnak
kapni, a vámosok pedig a holmiddal együtt
belökdösnek egy kis szobába, és megkérnek, lennél
szíves levenni az ingedet, te meg azt válaszolod, hogy
persze, csak egy kicsit megfáztál a Bahamákon, itt
meg jó erıs a légkondi, és félsz, hogy komoly
tüdıgyulladást szedhetsz össze, ık meg azt
válaszolják, hogy tényleg, nahát, és mindig így szokott
izzadni, amikor túl erıs a légkondi, Mr. Dean, igazán,
most pedig vedd le az inged, te pedig megteszed, ık
meg azt mondják, hogy talán szíveskedjél a trikót is,
mert úgy nézel ki, haver, mint akinek komoly orvosi
problémái vannak, azok a dudorok ott a hónod alatt,
akár két komoly limfómás daganat vagy ilyesmi, és te
nem mondhatsz már semmit, olyan vagy, mint a
középjátékos, aki rá se mozdul az elıreküldött
labdára, csak megfordul és nézi, amint berepül a
hálóba, mert ami elment, az elment, ezért leveszed a
trikódat, és hé, ni má', micsoda mázlista vagy, hiszen