KING

A szavak visszhangozva haltak el a tégla- és beton
falak között. Egyetlen szál nagyon fekete bırő gyerek
figyelte ıket a szembensı játszótérrıl, fehér kosarasnadrágban,
magas szárú edzıcipıben,
könyökhajlatában lazán tartogatott kosárlabdával.
– Befejezted? – kérdezte Andolini, amikor az utolsó
visszhang is elhalt.
– Igen – felelte Eddie teljesen hétköznapi hangon.
– Jól van – mondta Andolini. Szétnyitotta
majomemberi ujjait, elmosolyodott... és ekkor két
dolog történt egyszerre: elsınek azt lehetett látni,
hogy ez a mosoly kedves, ami a szemlélıt teljesen
lefegyverezte, másodiknak azt, hogy Jack milyen
okos. Milyen félelmetesen okos. – Na, akkor
mehetünk?
Eddie végigfuttatta ujjait a haján, futólag keresztbe
fonta a karjait, hogy egyszerre vakarhassa
mindkettıt, és azt mondta: – Azt hiszem, jobban
járunk vele, mert ez nem vezet sehová.
– Rendben – bólintott Andolini. – Senki sem
mondott semmit, és senki sem leprázott senkit. –
Fejét el sem fordítva, ugyanazzal a hanglejtéssel
hozzátette: – Szállj vissza a kocsiba, seggfej!
Col Vincent, aki óvatosságból kifelé igyekezett az
ajtón, amelyet Andolini nyitva hagyott, olyan gyorsan
visszakozott, hogy beverte a fejét. Átevickélt a másik
ülésre, lezöttyent korábbi helyére, és durcásan
dörzsölgette a fejét.
– Meg kell értened, hogy az üzlet megváltozott,
azzal, hogy a vámosok rád tették a kezüket – érvelt
ésszerően Andolini. – Balazar nagy ember. Érdekei
vannak, amiket meg kell védenie. Az embereit kell
védenie. Az egyik embere történetesen a te Henry
bátyád. Gondolod, hogy ez rizsa? Akkor jobb, ha
elgondolod, hogy is van most Henry.
– Henry nagyon jól van – vágta rá Eddie, de mást
gondolt, és nem tudta megakadályozni, hogy ez ne