KING

Egyetlen fehér toll libbent föl a levegıbe. Egy olló
utánakapott és lecsapta.
Szentséges Krisztus, gondolta kábán Eddie. Most
nézd a csattogóit!
– Miért bámulsz te örökösen hátrafelé? – kérdezte a
soros kihallgató.
– Idırıl idıre szükségem van egy kis ellenméregre –
válaszolta.
– Mi miatt?
– A maga képe miatt.
3
A taxis letette Eddie-t Co-Op Cityben a ház elıtt,
megköszönte az egy dollár borravalót, és elhajtott.
Eddie csak állt egy pillanatig, egyik kezében a
cipzáras táskával, az másik kezének begörbített ujján
panyókára vetett zakójával. Ebben a házban lakott a
bátyjával egy kétszobás lakásban. Állt egy pillanatig,
fölnézett a monolitra, amelyben épp annyi csín és stíl
volt, mint egy téglából rakott szappanosdobozban. A
sok ablakával úgy festett, akár egy börtönkörlet, ami
nyomasztotta Eddie-t. Nem úgy Rolandot – a másikat
–, aki elámult tıle.
Soha, még gyerekkoromban sem láttam ilyen magas
épületet, mondta Roland. És milyen sok van belıle!
Ja, helyeselt Eddie. Úgy élünk, mint hangyák a
bolyban. Lehet, hogy neked tetszik, de annyit
mondhatok, Roland, hogy öregszik. Nagyon hamar
öregszik.
A kék autó elhúzott; a pizzáskocsi befordult a
sarkon, s felé közeledett. Eddie megmerevedett, és
érezte, hogy Roland is megmerevedik benne. Talán
végül mégis le akarják puffantani.
Az ajtó?, kérdezte Roland. Átmenjünk? Akarod?
Eddie érezte, hogy Roland készen áll – mindenre –,
bár a hangja nyugodt volt.
Még ne, felelte. Lehet, hogy csak beszélni akarnak