KING

Bal felıl óvatosan szétválasztotta a haját, és Eddie
láthatta, hogy nem azért visel oldalra fésült frizurát,
mert így tetszik neki. Csúnya vadhús rejlett a leomló
fürtök alatt, régi seb, és nem barna, hanem
szürkésfehér.
– Úgy veszem észre, kijutott neked a
balszerencsébıl – állapította meg Eddie.
A nı türelmetlenül vállat vont. – Sok balszerencse
és sok jó élet – mondta. – Ezek talán
kiegyensúlyozzák egymást. Csak azért mondom el
neked, mert ötéves koromban három hétig feküdtem
kómában. Akkor sokat álmodtam. Nem emlékszem az
álmaimra, de arra igen, hogy a mamám azt mondta,
amíg beszéltem, tudhatták, hogy nem fogok meghalni,
és úgy látszik, egész idı alatt beszélhettem, noha
tucatnyi szóból legföljebb egyet ha megértettek. Arra
viszont emlékszem, hogy ezek az álmok nagyon
valósak voltak.
Elhallgatott, körülnézett.
– Olyan valósak, amilyennek ez a hely látszik. Meg
te, Eddie.
Úgy mondta ki a nevét, hogy Eddie karja libabırös
lett tıle. Hát ı kikapta. Rendesen kikapta.
– És ı. – Odetta megborzongott. – İ látszik a
legvalódibbnak.
– Annak is kell látszanunk, ugyanis valódiak
vagyunk, akármit is gondolsz.
A nı jóindulatúan elmosolyodott. Egy szavát sem
hitte.
– Hogy történt? – kérdezte Eddie. – Az a seb a
fejeden.
– Nem érdekes. Csak arra akartam rámutatni, hogy
ami egyszer megtörténhetett, az megtörténik máskor
is.
– De én kíváncsi vagyok.
– Eltalált egy tégla. Az volt az elsı utunk északra.
New Jerseybe jöttünk, Elizabeth városába. Jim