KING

6
A 727-es lassan, simán ereszkedett Lond Island
sós mocsarai fölött, elhasznált üzemanyag kormos
csíkját hagyva maga mögött. Puffanva, nagy robajjal
kiengedte a kerekeit.
7
3A, a kétszín szemő ember kiegyenesedett, és Jane
látta – csakugyan látta! – a markában a pisze Uzit,
még mielıtt rádöbbent volna, hogy csupán a
vámnyilatkozat az, meg egy kis cipzáras táska, az a
fajta, amilyenben néha az útlevelüket tartják az
emberek.
A gép selyemsimasággal ereszkedett.
Jane mély, reszketı sóhajjal rácsavarta a
termoszra a piros kupakot.
– Lehülyézhetsz – mondta halkan Susynak, és
becsatolta a biztonsági övét, most, amikor már késı
volt. Elmesélte, mire gyanakodott, miközben a
repülıtérhez közeledtek, hogy Susy álljon készen. –
Minden alapod megvan rá.
– Nem – válaszolta Susy. – Helyesen cselekedtél.
– Túlreagáltam a dolgot. Tartozom egy vacsorával.
– De még mennyire! Ne nézz oda! Rám nézz!
Mosolyogj, Janey!
Jane elmosolyodott. Biccentett. Vajon ez most mi,
az isten szerelmére?
– Te a kezét figyelted – mondta Susy, és elnevette
magát, Jane pedig csatlakozott. – Én meg azt néztem,
mi történik az ingével, amikor lehajol a táskájáért.
Annyi anyagból szabták, hogy feltölthetné a
Woolworth rövidáru-osztályát. Bár nem gondolnám,
hogy olyasmi lenne nála, amit a Woolworthnél lehet
vásárolni.
Jane hátravetette a fejét és ismét elnevette magát,
miközben úgy érezte magát, mint egy báb. – Hogy