KING

eszketett a hideg szélben. Na szóval, ha itt is kell
meghalnia, legalább meglesz az az öröme, hogy
Deanék kurva Eddie-jét is magával viszi.
Andolini fölemelte a pisztolyt. A kis Cobra legalább
tízkilósnak tőnt, de azért megbirkózott vele.
15
Jobb, ha nem mond megint csütörtököt, gondolta
Roland sötéten, és ismét fölhúzta a kakast. A sirályok
visításán túl is hallotta az elforduló tár sima, olajozott
kattanását.
16
Nem mondott csütörtököt.
17
Nem Andolini fejére célzott, hanem a kezében levı
pisztolyra. Nem tudta, szükségük van-e még erre az
emberre, de nem lehetetlen; Balazarnak fontos, és
mivel Balazar éppen olyan veszedelmesnek bizonyult,
amilyennek gondolta, a legjobb a biztos út.
Jól lıtt, amin nem csodálkozott, annál inkább azon,
ami Andolini pisztolyával és következésképpen
Andolinival történt. Már látott ilyet, pedig az évek
során mindössze kétszer volt tanúja annak, hogy
fegyveresek egymásra lıjenek.
Nem volt szerencséd, koma, gondolta, miközben
Andolini ordítva tántorgott a part felé. Ingén,
nadrágján csurgott a vér. Az a keze, amelyben a Colt
Cobrát tartotta, a tenyér közepétıl hiányzott. A
fegyver haszontalan, összecsavarodott vasdarabként
hevert a homokban.
Eddie elhőlve bámulta. Soha, senki se fogja már
tévedésbıl barlanglakónak nézni Jack Andolinit, mert
nem volt arca; nyers hús volt a helyén és az ordító
száj fekete ürege.