KING

noha Eddie szerint gunyorosnak szánta a hangot,
kicsit dühösen szakadt fel belıle.
Ilyen helyzetben nem szabad nevetnem, gondolta.
Az kizárt. Ameddig rajta múlik.
– Úgyse értenéd, bébi. Lıdd le magad.
– Majd tikteket lılek le, mielıtt vége lenne! – mondta
Detta. – Eztet az egész partot beterítem a darabjaiddal
meg a pocsék haverodéval! Addig is arra spórojj a
pájsliddal, hogy tojjál! Mánis úgy zihálsz, mint aki
nem kap elég ájert.
– Na, majd te beszélsz kettınk helyett is – lihegte
Eddie. – Úgy látom, te sohasem fogysz ki a levegıbıl.
– Maj adok én neked levegıt, krumplicsíra!
Szétforgom a halott pofádat!
– Ígéretek, ígéretek. – Eddie kirángatta a tolószéket
a homokból, oda, ahol viszonylag könnyebb volt a
terep, legalábbis egy ideig. A nap még nem ért
delelıre, de ı máris megizzadt.
Ez igazán mulatságos és tanulságos napnak
ígérkezik, gondolta. Ennyit máris látok.
A leállás.
Ez volt a másik probléma.
Szilárdabb sávra értek. Eddie gyorsabban tolta a
széket, abban a homályos reményben, hogy ha tartani
tudja ezt a sebességet, akkor képes lesz pusztán
lendületbıl átjutni a következı homokcsapdán.
A szék hirtelen megállt. Totál leállt. A támla
keresztrúdja puffanva ütıdött a fiú mellének. Eddie
felnyögött. Roland odanézett, de még az ı
macskafürge reflexei sem tudták megakadályozni,
hogy a hölgy széke felforduljon, pontosan akképpen,
ahogy az eddig is fenyegetett minden
homokcsapdában. Felborult, az összekötözött és
tehetetlen, de vadul vihogó Dettával együtt. A nı még
akkor is nyerített, amikor Rolandnak és Eddie-nek
végre ismét sikerült fölállítani a tolószéket. Némelyik
kötél annyira megfeszült, hogy kegyetlenül