KING

húzod magad kifelé. Minek? Mi a francért igyekszel
olyan keményen, hogy életben maradj ezen a szaros
tengerparton?
A Torony, formálja a szót, mert most már harákolni
sem képes.
– Te meg a rohadt Tornyod – mondja Eddie, és el
akarna fordulni, majd meglepetten visszafordul,
amikor Roland keze satuként szorítja a karját.
Egymásra néznek, majd Eddie azt mondja: – Jól
van, jól van!
Észak, formálja a szót a harcos. Mondtam neked,
hogy észak. Csakugyan mondta? Úgy gondolja, hogy
igen, de nem emlékszik. Elfelejtette keverés közben.
– De honnan tudod? – rikácsolja Eddie hirtelen
dühvel. Fölemeli az öklét, mintha meg akarná ütni
Rolandot, azután leengedi.
Tudom és kész – minek pocsékolod az idımet és
erımet arra, hogy hülyéket kérdezel?, szeretné
válaszolni, de mielıtt megtehetné, a kártyák
keverés
vonszolják, bukdácsol, zötyög, a feje tehetetlenül
billen jobbra-balra, valami fura saroglyára kötözték a
saját fegyveröveivel, és hallja, hogy Eddie Dean egy
dalt dalol, amely olyan hátborzongatóan ismerıs,
hogy azt hiszi, lázálmában hallja:
Hejj, Jude... ne légy szomorú... dalolj egy nóóótát...
az majd felvidít...
Ezt hol hallottad?, szeretné megkérdezni. Én
énekeltem, Eddie? És hol vagyunk?
De mielıtt bármit kérdezhetne
keverés
Cort kupán vágná a gyereket, ha látná ezt a
szerkentyőt, gondolja Roland, ahogy a saroglyára néz,
amelyen a napot töltötte, és nevet. Nem valami híres